1848 tavaszán Pest és Buda még külön városként létezett, de a magyar közélet központja ekkorra már Pest lett. Március 15-én itt zajlott a „vértelen forradalom”, amely a sajtószabadság kikiáltásával és a 12 pont kihirdetésével örökre beírta magát a magyar történelembe. Domonkos Csaba történész interjújából kiderül, miért vált Pest a forradalom központjává, hogyan reagáltak a polgárok és milyen helyszínek őrzik ma is ennek az időszaknak az emlékét.

Az 1919-es Tanácsköztársaság bukása után Budapest politikai és társadalmi élete jobbra tolódott. Erősödött az antiszemitizmus, megszületett a numerus clausus, a város gazdasági és infrastrukturális fejlődése pedig a magántőke és célzott közlekedési beruházások révén haladt. A trianoni trauma Budapestet egyszerre emelte központi szerepbe és sodorta ellátási nehézségekbe. A harmincas évek válságától a győri programon át a fővárosi gettó 1944–45-ös történetéig Dombi Gábor történész válaszai rajzolják ki a korszak árnyalt képét.

Az 1956-os forradalom Budapest utcáin bontakozott ki, a fiatalok bátorságából, a társadalmi elégedetlenségből és a szovjet megszállással szembeni elszántságból. Tabajdi Gábor történész szerint a forradalom közvetlen előzményei a desztalinizáció, az életszínvonal hanyatlása és a fővárosi fiatal értelmiség szervezkedése voltak. A Bem tértől a Magyar Rádió ostromán át a Nagykörút harcaiig a város szinte minden pontja tanúja lett a szabadságvágy kitörésének és a leverést követő megtorlásnak.